2020. Február 28., Péntek, Elemér napja
1 EUR 4.8068 1 USD 4.3926 100 HUF 1.4186
Főoldal»KULTÚRA»Hazataláló dallamok 1. rész

Hazataláló dallamok 1. rész

Több mint húsz esztendeje, hogy ajándékba kaptam Székelyudvarhelyen Kányádi Sándor gyönyörű fordításkötetét, az
Erdélyi jiddis népköltészet címűt. Kétnyelvű, vászonborítású, kifejezetten elegáns kötetről volt szó, melyben az eredeti jiddis nyelvű dalszövegek szótagszámra pontosan kerültek magyarításra jófajta, „kányádis” modorban. Azonnal beleszerettem a kiadványba, forgattam, ízlelgettem a motívumokat, kifejezetten rosszulesett, hogy a versezetek egy részéhez már nem volt honnan hozzárendelni dallamokat kottamellékletben. 
 
Hazataláló dallamok 1. rész
Máramarosszigeten a zsinagógában.
 
Akkor álmodtam először a Nincs egészen tegnap…-ról, mindjárt muzsikával, hiszen a zene iránti szenvedélyem valahogyan eredendő vonás. Van egy rakás fényképem az óvodából és az elemiből, ezeken hol a haza sólymaként, hol pedig székely ruhában, de mindig valami dalra, tátott szájjal parádézok. Ezt az idegesítően jó szokásomat őriztem meg ösztönösen, felnőttkoromra is.
 
Azóta rengeteg műfajt kipróbáltam, közben megismerkedtem a Kaláka együttes Volt egyszer egy kis zsidó című lemezével, és megfogant bennem is a dac: miért csak vendégeskedni járjanak hozzánk ezek a dallamok, ha nagy ritkán a Kaláka Erdélybe látogat? Lennie kell valakinek itthon is, aki fantáziát lát abban, hogy a csodát hazacsalogassuk. Tétova szándékkal apropóztam, ötleteltem fiatal művészbarátaimnak, és láss csodát: az álom szárnyakat növesztett, zsinagógáról zsinagógára szállt, mint egy mesebeli szent madár egy Jankovics- animációban. 
 
Úgy gondoltuk, itt az ideje kibeszélni, mit is jelent számunkra, hogy ebben a történetben alkotótársakul egymáshoz szegődtünk. A magam részéről a kérdező hálátlan szerepét vállalom a továbbiakban. Elsőként a Nincs egészen tegnap... csapatának „aranypáváját”, Nagy Noémi Kriszta népdalénekest faggatom, aki Paraliturgia című, archaikus magyar szentes énekekből szerkesztett előadóestünk női hangja is egyben. Nomi, ahogy barátai becézik, ragyogó szemű balánbányai székely leány, hamarosan menyecske, aki az Ördögborda Néptáncegyüttes berkeiből röppent a pódiumra, s mindjárt a Fölszállott a páva 2014-es kiadásának egyik közönségkedvence lett.
 
Laczkó Vass Róbert: A magyar népdalkincs tematikája gyakorlatilag átfedést mutat azzal a motívumvilággal, amelyet
Kányádi Sándor gyönyörű műfordításai révén az erdélyi és máramarosi jiddis népköltészetből megismerhettünk. Az olykor csipkelődő, játékos vagy ravasz, máskor szerelmes vagy szívszorongató szövegek, dallamok az emberi életciklus gyönyörűségeit és fájdalmait ugyanúgy magukban hordozzák, mint azok a népdalok, amelyeket mi, székely-magyarok otthonról hozunk. Segít ez a párhuzam a jiddis dalok, különösen a női lélek rezzenéseit bemutatók tolmácsolásában, ha figyelembe vesszük a dallamvezetésben azért meglévő specifikumokat is?
 
Nagy Noémi Kriszta: Az egyszerű ember a Kárpát-medencében hovatartozásától függetlenül ugyanúgy élt, szeretett és szenvedett, ugyanazokkal a nyomorúságokkal nézett szembe, bármilyen nyelven is beszélt és bármilyen szokásokat is követett. Éppen ezért is egyezik meg a különböző ajkú emberek népköltészetének a motívumkincse. A különbség talán a dallamvilágban és az eltérő szokásokhoz, hitvilághoz kapcsolódó szövegrészekben fedezhető fel. Engem azonban a hasonlóság, a párhuzam vezet, ezért könnyedén tudok meríteni a saját népzenei anyanyelvem fordulataiból ahhoz, hogy magaménak érezzem a jiddis dalokat is. Éneklés közben gyakran hagyatkozom a megérzéseimre, próbálok aszerint megformálni egy dallamot, hogy mit sugall számomra. Ez egy másfajta odafigyelés, mint a tudományos jellegű. Amennyire tőlem telik, természetesen igyekszem elsajátítani a formavilágot és elmélyülni a szellemiségében is, előbb-utóbb így mindig beleszeretek a dallamokba, ami pedig ezután jön, az már a hab a tortán!
 
folyt. köv.
 

Laczkó Vass Róbert
a Kolozsvári Állami Magyar Színház
színművésze,
a Nincs egészen tegnap... ötletgazdája

 

Címkék: