2020. Május 31., Vasárnap, Angéla napja
1 EUR 4.8426 1 USD 4.3517 100 HUF 1.3886
Főoldal»KÖZÉLET»Fülöp G. László: Én mindenhol otthon érzem magam

Fülöp G. László: Én mindenhol otthon érzem magam

Élete során nagyon sok minden érte, amibe más talán beleroppant volna. Az eltelt 85 év alatt azonban sok örömben is része volt. Tiszakécske, Máramarossziget, Szentendre, Ausztria, majd az USA életének fontos állomásaivá váltak. Ezért életútjáról beszélve egyiket sem kerülheti meg. Mindezek szorosan összefonódnak egymással és ő mindenhol otthon érzi magát. Sok helyen ismerik már Fülöp G. Lászlót (sokak Laci bácsiját) könyveiből. Felvállalva a nem kevés fáradtsággal járó körutakat, életébe személyes elbeszélései alapján is betekintést nyújt ott, ahová elmegy. Legutóbb Debrecenbe járt, ahol mi is találkoztunk vele.

Fülöp G. László: Én mindenhol otthon érzem magam

Fulöp G. László, fotó: Lovász Dénes

Korábban érkeztünk Debrecenbe a megadott címre, pontosabban a Méliusz-Juhász Péter könyvtárnak egyik fiókkönyvtárába. Fülöp G. László négy könyvének (Máramarosszigeti történetek – Egy kisfiú kalandjai vészterhes időkben, Dunától a Mississippihez, Tollvonások, Minneapolissi tükör) bemutatására vártunk. Lassan érkeznek is az érdeklődők, népes közönségre számíthatunk. Amíg a könyvtáros hölgy érdeklődik, hogy honnan jöttünk, lassan megtelik a terem és érkeznek a „főszereplők” is. Fülöp G. László feleségével, Sylvester Ágnessel és Dr. Imreh László irodalomtörténész, aki a könyvek bemutatását vállalta.

Akik olvasták könyveit, tudomást szerezhettek már életének főbb eseményeiről és arról, hogy milyen nehézségeken, megpróbáltatáson ment keresztül. Csodálkozva nézem, hogy ennek ellenére nem vesztette el jó kedélyét, derűjét. Mosolyog, sugárzik belőle az optimizmus. Ezt később egy négyszemközti beszélgetésen is megerősítette. Elmondása szerint könyveinek megírását és élettörténetének elbeszélését nem csupán ismeretterjesztő céllal teszi, hogy a társadalom tudomást szerezzen róla, hanem, hogy elmondhassa másoknak azt, hogy az életkörülményeket a maguk jó oldaláról is meg lehet közelíteni, nem kötelező csak a rosszat látni és láttatni.

Derűje, jó kedélye most is lerí róla, pedig a 85 év nehézsége rátette pecsétjét egészségi állapotára is. Felesége, Ágnes nagyon nagy támasza, akinek nagyon hálás is ezért. 

Fülöp G. László: Én mindenhol otthon érzem magam
Fülöp G. László és felesége Sylvester Ágnes. fotó: Lovász Dénes

 

Dr. Imreh László irodalomtörténész méltatásában elmondta, hogy a több műfajt is magába foglaló négy könyv, egy sajátos műfajjá alakítja az egészet.

Könyvbemutató alatt és után is szívesen fogadja a kérdéseket. Válaszaiban többször is visszatér a máramarosszigeti kalandos eseményekre, amiket ma is nagy élvezettel mesél el, mintha csak egy pillanatra is megállna az idő és ő ismét átélné a múltat. Ott vannak ezekben a történetekben az izgalmas háborús események, régi barátok és természetesen élete legelső nagy szerelme, Rácz Ica.

Bármerre is sodorta a szél, messze e világban, sosem feledkezett meg nemzetéről, honfitársairól. Ott ahol és amikor tehette, mindig is a magyar társadalmi és kulturális élet megszervezését vállalta, vagy részt vett benne. A magyar szó hallatán nem ritkán könnybe lábad a szeme és sosem felejti el megkérdezni, hogy Máramarosszigeten, hogy vannak a magyarok.

Ő az a Fülöp G. László, aki ma is ahol csak tud, ott segít. Ha másként nem teheti, egy jó szóval, bátorítással, de mindig van a tarsolyában valami, amivel azt üzeni, hogy nem szabad feladni.   

Máramarosban is – igaz nem mindenki -  ismerik ezt az erényét. Máramarosszigettől Nagybányáig és vissza, volna miről mesélniük egyeseknek arról a Laci bácsiról, akinek sok mindent köszönhet a máramarosi magyarság. A segítségnyújtás számára valami természetes dolog, amiért semmit sem vár el. Egy valamit azért mégis: az őszinte küzdelmet a magyar nemzet iránt és a magyar kultúra megbecsülését. 

Az a fajta embertípus ő, akivel az ember ha leül beszélni, nem szívesen áll fel mellőle. Nekünk azonban indulnunk kellett vissza Debrecenből, Máramarosszigetre. Mosolyogva és kezünket szorongatva, a viszontlátás reményében búcsúzott el tőlünk. Természetesen hozzá tette azt is, hogy „ne adjátok fel”.

Fülöp G. László Tiszakécskén, Máramarosszigeten és Szentendrén nevelkedett. Érettségi után egy évvel munkaszolgálatra vitték a komlói szénbányába, később Budapestre az építőzászlóaljakhoz. Az 1956-os forradalomba aktív szerepet vállalt. 1957. január végén menekült Ausztriába. Építészmérnöki tanulmányait Bécsben, majd a Minnesota Állami Egyetem építészeti karán (USA) végezte el. 1970-1975 között a tervezés és fejlesztés menedzsere Minnesota állam Felsőoktatási Minisztériumában. 1975-től Minnesotában, majd 1983-tól Wisconsin államban, a két legnagyobb állami egyetemen a fejlesztés, tervezés és építkezés irodáinak igazgatója. Feleségével, Sylvester Ágnessel együtt évtizedekig vezetője a Minnesotai Magyarok Szervezetének, tagja a Magyar Amerikai Koalíció Igazgató Tanácsának, valamint a szervezet helyettes elnöke. Volt elnöke a Magyar Baráti Közösségnek és tagja az Amerikai Magyar Szövetségnek. Irodalmi tevékenysége során magyar és amerikai kiadványokban publikált. Fordító munkája sem jelentéktelen. 2008-ban a magyarságért végzett munkájáért, a Magyar Köztársasági Érdemérem Lovagkeresztjével tüntették ki.       

Orosz Krisztofer Levente

Címkék: