2018. November 19., Hétfő, Erzsébet napja
1 EUR 4.6650 1 USD 4.0855 100 HUF 1.4511
Főoldal»KÖZÉLET»"Fiatalságról szó sincs, ez kedélyállapot"

"Fiatalságról szó sincs, ez kedélyállapot"

Először vendégszerepelt áprilisban a Budapesti Operettszínház három neves színművésze Máramarosszigeten, Oszvald Marika, Bódi Barbara és Peller Károly. Nagy közönségsikernek örvendett az ismert operettdarabokból összeállított zenés-táncos műsor, hiszen sok év után ismét teltháznak örvendhetett a zeneiskola díszterme.

A zsúfolásig megtelt teremben a jókedv, a sok vidám mosoly és a nagy taps sem hiányzott, a közönség ámulva figyelte a lélegzetelállító színpadi mutatványokat és hallgatta a bámulatos hangokat. Ebből az alkalomból készülhetett el az interjú Oszvald Marika, Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színésznővel. Öröm volt neki elmesélni városunk rövid történetét, érdeklődött a településről, az itt élő magyarokról és a tájról, ami kifejezetten tetszett neki. Őt is örömmel töltötte el, hogy fellépésükkel megörvendeztethették a város magyar lakosságát és szívesen látogatna még vissza.

Fiatalságról szó sincs, ez kedélyállapot
Forrás: eloben.hu

 

Cziple Hanna-Gerda: Operetténekes családból származik, akkor bizonyára szülei voltak a példaképei pályaválasztását illetően. Biztos az lehetett, hogy akkor Oszvald Marika is így folytatja vagy esetleg feltevődött az a bizonyos kérdés, hogy mi lesz ha nagy lesz?

Oszvald Marika: Nem, ez olyan evidens volt, de azért a szüleim beirattak a középiskolába egy kereskedelmi szakközépiskolába és azt is elvégeztem. S akkor utána egy évre lementem Szegedre a színházba, de ott csak statisztáltam, a következő évben vettek föl a Színművészeti Főiskolára, ahol elvégeztem az operett-musical tanszakot és Vámos László volt a tanárunk. Utána mindjárt vittek is bennünket a színházba, kisebb szerepeket játszottunk. Aztán másodévben eljátszottam A mosoly országában, Mi szerepét, ami nagyon nagy dolog volt az én életemben, mert az apukámmal tesvéreket játszottunk benne, úgyhogy az egy nagyon nagy élmény volt és aztán azóta is ott vagyok a színházban, már ’74 óta szerződésben egyfolytában.

CHG: Milyen volt az első színpadi élménye?

OM: Hát az négy évesen volt, amikor beugrottam, apukám játszotta A pillangókisasszonyban a főszerepet, Pinkertont és akkor beteg lett a kisgyerek és engem ugrattak be, de aztán nem. Az első színpadi élményem az igazából, hát...sok mindenre rá lehet mondani, tehát amikor kezdtem, akkor Szegeden játszottam a Nem élhetek muzsikaszó nélkülben a Birikét még főiskola előtt, ott már kaptam egy elég nagy szerepet és akkor amikor a színházba kerültem A Noszty fiú esete Tóth Marival volt az első előadás amiben játszottam, az is nagyon jó volt anyukámmal, anyukám is benne volt. Hát igen. Az egész család egy ilyen operett familía.

CHG: Én is elsőéves egyetemista vagyok és már rengeteg szép élménnyel is gazdagabb. Ön ki tudna emelni egy meghatározót főiskolai emlékei közül?

OM: Hát az elsőév, nem is talán inkább a végén, a harmadév végén játszottunk a vizsgaelődásunk. Ez egy nagyon komoly énekelnivaló volt, úgyhogy egy nagyon nagy élmény volt nekem, hogy ilyen feladatot kaptam.

CHG: Hozzánk Máramarosszigetre egy viszonylag fiatal csapattal érkezett. Érződik egyfajta generációs különbség vagy úgy nagyon összeszoktak?

OM: Nem, én ezt nem érzem és ők is úgy bánnak velem mintha én is teljesen az ő korukbeli lennék, sőt! (nevet)

CHG: Ilyen fiatalokkal akkor érthető, hogy miért mindig ilyen vidám és soha nem múlik a jókedve.

OM: Nem, nem, tényleg. Itt nincs olyan. Mindenki csinálja a dolgát. Mulandó ez a kor, mindjárt öregek lesznek ők is, én is most voltam fiatal. (nevet) Úgyhogy semmilyen probléma nincsen köztünk, sőt.

CHG: Talán amire a legtöbben kiváncsiak, mi Oszvald Marika fiatalságának a titka?

OM: Mindenki ezt kérdezi.(nevet) Nem, nem vagyok én fiatal, fiatalságról szó sincs, kedélyállapot van és ha a kedélyállapot jó, akkor minden jó. Meg a sok mozgás, de hát ezt állandóan csinálja az ember, ebben benne van. Az izomzat már úgy van kialakulva, úgyhogy ez már nem okoz gondot. Nap mint nap ezt csinálom.

CHG: Erdélyben már több helyen is felléptek. Mi a véleménye az erdélyi közönségről?

OM: Jaj, hát Erdély! Komolyan mondom ez valami csodálatos az én életemben, mert én 60 éves koromban voltam először Erdélyben, de mostmár azóta sokszor voltam, legalább ötször-hatszor vagy talán még többször is. Varázslatos, varázslatos! Egyszerűen most is végig csodálkoztuk az utat, mert kicsit akartam volna pihenni az autóban, de nem lehet egyszerűen, mert a tájat nézzük és az annyira lenyűgöző. Ő még medvét is látott (Bódi Barbara színművésznőre mutat), a Barbi még medvét is látott.

Bódi Barbara: Igen. Hol is van az a kolostor? Barcánfalva. Ott nem messze utána vagy még előtte van egy patak. És akkor ott.

OM: De végig patak, végig hegy, erdő, patak, olyan, hogy csodálatos, lenyűgöző, varázslatos vidék. Mámorító. Kár, hogy kicsit messze van, pedig gyakrabban jönne ide az ember, mert annyira szép.

 

Oszvald Marika, Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színésznő, operetténekes, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Művészcsaládban nőtt fel. 1974-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskola operett-musical szakát Vámos László osztályában (1971-től). 1971–1972 között a Szegedi Nemzeti Színház, 1972-től napjainkig a Fővárosi Operettszínház elismert tagja. Legtöbben ámulatos mozgásáról ismerik. Fellépett többek között Münchenben, az Amerikai Egyesült Államokban, Japánban és sok más országban is. Az Operettszínházban több mint 80 darabban játszott már. Hídvégi Miklóssal kötött házasságából egy gyermekük született, Hídvégi Krisztina, aki a televíziós szakmában dolgozik.

 

Címkék: